Hány és hány anya teszi fel magának ezt a kérdést nap nap után? És vajon hányan mondják elégedetten maguknak, hogy:

Sokat köszönhetünk a gyermeklélektannak. Egyre többet tudunk a gyermeki lélekben zajló folyamatokról, egyre tudatosabban oda tudunk figyelni gyermekeink nevelésére. Ugyanakkor hatalmas felelősség, amit a pszichológusok a szülők, de legfőképpen az anyák vállára tettek. Már nem csak ételt kell tenni az asztalra, megvédeni attól, hogy elüsse őket az autó, de egy jó anya a gyermek lelkére is igyekszik vigyázni. Ám amióta a tudatalatti belépett a képbe, nem lehet benne bizonyos, hogy sikerrel járt-e, még évek múltán sem.

“Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.“

Az elvárások tengerében az anya képes teljesen elbizonytalanodni. Nem hiszi el, hogy létezik benne egy olyan ösztön, ami megmutatja a helyes irányt. Nem hiszi el, hogy lehet elég jó.

Hiszen erre számtalan bizonyítékot és tanút fel lehet sorakoztatni. Hisz a gyerek túl sokat sír, hisz ez a gyerek még csak nem is sír, hisz még nem szobatiszta, hisz túl korán lett szobatisztaságra szoktatva, hisz még mindig cumizik, hisz nem szopizott eleget…
Ez nem vezet sehova.

“Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.”

A gyermek legkönnyebben akkor van rendben, ha az anyuka rendben van. De ez nem azt jelenti, hogy egy anyuka szégyellje magát, ha válságba kerül. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy az anyukának saját magával is törődnie kell, saját magát is szeretnie kell, nem csak a családját.

Ezzel együtt fontos tudni, hogy a gyermek tőlünk különálló lény és saját öngyógyító mechanizmusa van. Minden szervezet képes önmagát gyógyítani, testi és lelki szinten is és az a jó hír, hogy a gyermekekben még sokkal kevesebb gátja van ennek, mint a felnőtteknél. Nem szégyellik, őszintén átélik a gondjaikat, képesek az ösztönös játékra. Ha hagyjuk szabadon kibontakozni ezekkel mind gyógyítani tudják az esetleges sebeiket.

No és az anyukák? Ők képesek gyógyulni? Vagy csak szidni magukat?
Önmagunk ellehetetlenítésének leghatásosabb módja, ha folyamatosan negatív üzenetekkel bombázzuk az önbecsülésünket.

FlyLady azt mondja nem vagyunk fegyvertelenek a romboló hangokkal szemben.
Fogj egy darab papírt és egész nap figyelj. Ha hallasz egy negatív megjegyzést magadról a fejedben, gyorsan írd le. Este pedig írd át a mondatokat pozitív kicsengésűre. Nem kell hazudnod, csak a realitás talaján maradva légy kedves magadhoz.

Valahogy így:

Egy igazi házisárkány vagyok.
Helyett:
Nem vagyok házisárkány, csak nagyon fáradt vagyok ezért nehéz most kedvesen, türelmesen viselkedni.
Vagy:
Nálunk sosem lesz rend.
Helyett:
Igaz, hogy ma nem sikerült, de valójában képes vagyok használható rendet tartani két gyerek mellett is.

József Attila is megmondta (és ő tapasztalatból beszélt):
Ne légy komisz magadhoz!

Akkor se, ha soha senki nem mondja neked, hogy jó vagy.
Ne várd, hogy mások megbecsülnek.
Becsüld meg magad!