Tükör fordításban: jelenj meg! Mondhatnánk: “légyott”. Vagyis találkozzunk!
Igen, látjuk egymást reggel, látjuk egymást este, van amit együtt csinálunk, sok mindent egymásért, megbeszélünk dolgokat… de vajon találkozunk? Jelen vagyunk egymásnak? Együtt élünk, vagy csak egymás mellett?
A lelkész, aki összeadott minket, a jegyesoktatáson a lelkünkre kötötte: töltsetek időt kettesben, együtt! Akkor is, ha sok a munka, akkor is, ha sok a gyerek! Hetente minimum egy óra, havonta minimum egy nap és évente egy hét, amit kizárólag egymásra kell áldoznotok!
Tegye fel a kezét az a kisgyerekes szülő, aki ezt gond nélkül teljesíteni tudja! Vagy az aki ezt egyáltalán bárhogy megvalósítani képes.
Nem azt mondta, hogy jó lenne, ha meg tudnánk oldani, hanem, hogy ez a szükséges minimum. Sőt még azt is merészelte mondani, hogy a házasságunkat előrébb valónak tartsuk a gyerekeknél. Éppen a gyermekek miatt. Mert a gyerek, hiába szereti őt mindkét szülő külön-külön, hiába adnak neki meg mindent, ha azt látja, hogy a szülei nem szeretik egymást, nehezen találja majd a helyét.
Bárkit megkérdezel, mindenki azt mondja, hogy a gyerek számára a legfontosabb a szerető családi háttér. Mégis, tegyük a szívünkre a kezünket, a házasságunk az a terület, amit kényszerűségből és ezer más okból elhanyagolunk. Valljuk be, a gyereksírás, a kialvatlanság és társai nem kedveznek a romantikának.
Pedig, ahogy Feldmár András is mondja, ha kevés időt töltünk együtt, kettesben, egymás felé fordulva, egymásra figyelve, akkor nagyon sovány lesz a “MI”, az ami összeköt minket. A stabil kapcsolathoz nem elég az, ha csak a gyerekeken keresztül kapcsolódunk egymáshoz. A gyerek nem arra való.
És a házasság nem a semmiből növő virág. Az csak a romantikus filmekben van, hogy megtalálni az igazit nagyon bonyodalmas, de utána már hátradőlhetünk mert jön a boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A házasságot napi szinten gondozni, ápolni kell, törődni kell vele, időt, energiát kell rááldozni, ahhoz hogy növekedni tudjon.
De ez az egyik legjobb befektetés az életben.
Kettesben töltöttünk egy egész napot a férjemmel. (Gyerekek nagyszülőknél, szintén nagyon jól érezték magukat.) És nem takarítottunk és nem vásároltunk és nem tervezgettünk… Együtt voltunk.
Szervezünk kettesben eltöltött napokat, programokat. Hetente egy estét egymásra szánunk.
Rendszeresen szakítunk időt egymásra.
