Press "Enter" to skip to content

Káoszkommandó: 30. nap – szombat / Jutalomfalatkák

Egy Kismama 0
Mai téma:
Jutalomfalatkák
Mi a jól végzett munka jutalma?
Ha a tevékenység vagy az elért eredmény már önmagában jutalomértékű, az szuper. Ez a flow alapja.
De ha van valami plusz elismerés, plusz jutalom, az azért nem baj.
És ha ezt a jutalmat te osztod saját magadnak? Önmagunk megajándékozásának nincs nagy divatja. Sőt, valami szégyennel teli sűrű levegő veszi körül. Önző dolog. Első a gyerek. Ha neki majd lesz új cipője, új ágyneműje, új hajcsattja…
Pedig nem az a legnagyobb ajándék a gyereknek, ha a mamája kiegyensúlyozott? Vajon az a szégyen, ha kedvesek vagyunk önmagunkhoz, vagy inkább az, ha semmibe vesszük az erőfeszítéseinket?

“Sok-sok évvel ezelőtt, amikor pszichiáterként a hadseregnél dolgoztam, a katonai vezetést az érdekelte, hogy mi a sikeres emberek titka, és a hadsereg különféle ágazataiból mintegy tucatnyi ilyen embert gyűjtöttek össze tanulmányozás céljára.
Harmincas éveik végén vagy negyvenes éveik elején járó férfiak és nők voltak, mind kifejezetten sikeres emberek. Nemzedéktársaiknál jóval fényesebb előmenetelre tettek szert, mégis látható népszerűségnek örvendtek. Közülük a családosak boldog családi életet éltek, gyermekeik nagyszerűen szerepeltek az iskolában, minden szempontból sínen voltak. Úgy tűnt, ezeknek az embereknek minden sikerült.
Különböző szempontokból tanulmányoztuk őket, néha csoportosan, néha egyénileg. A vizsgálat részeként felkértük őket, írják le rangsorolva egy darab papírra – s e kérdést előzetesen egymással nem volt módjukban megvitatni – azt a három dolgot, ami életükben számukra a legfontosabb.
Két dolog különösen szembetűnő volt abban, ahogy a csoport e feladathoz viszonyult. Egyrészt rendkívül komolyan vették. Aki elsőként lett kész, jó negyven percet töltött a válaszadással, de néhányuknak egy óránál is több időre volt szüksége, noha tudták, hogy a csoport nagy része már elkészült. A másik érdekesség az volt, hogy míg a második és harmadik helyen megjelölt dolog elképesztően nagy szórást mutatott, első helyen mind a tizenketten pontosan ugyanazt írták: önmagam. Nem azt, hogy a szeretet. Nem azt, hogy Isten. Nem a családom. Hanem önmagam.”

M. Scott Peck: Tovább a járatlan úton
Nem tudom, vajon ez-e a helyes út, mindenesetre elgondolkodtató. Úgy döntöttem kipróbálom milyen hatással van rám, ha jutalomfalatkákat osztok magamnak. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Mottó: Ünnepelj meg minden apró eredményt!
Mai tett:
Megjutalmaztam magam egy kis esti zenehallgatással.
 
Kihívás egy hétre:
Minden héten, amíg kitartóan kommandózok a káosz ellen, megjutalmazom magam valamivel. Nem feltétlenül tárgyi ajándékokra gondolok. Lehet az kimenő, egy film, egy bonbon (ki volt az az őrült, aki a csokoládét bűnözésnek nevezte?!?)… vagy valami, majd kitalálom.
Történet:
Nem is hinnétek milyen nehéz önmagunkat megajándékozni. Három dolgot is kitaláltam, gondolván abból valamelyik csak összejön. Kettő tárgyi dolog volt és nem sikerült  beszerezni. A harmadik vésztartalék volt a zenehallgatás (Bartók: Concerto). Persze pont amikor elhelyezkedtem , fülhallgató be (hogy ne ébredjenek fel a kicsinyek) akkor kezdett sirdogálni valaki a járókából… De végül mégis összejött. Először sikított az agyam, hogy nee, csendet, ez nem jutalom, ez bűntetés, de pár perc után magával ragadott a zene. Gondoltam választok valami könnyebb darabot, de az sehogy nem illett a lelkiállapotomhoz, kellett a mélység és a magasság, hogy kiragadjon a hétköznapokból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük