Ha a tevékenység vagy az elért eredmény már önmagában jutalomértékű, az szuper. Ez a flow alapja.
De ha van valami plusz elismerés, plusz jutalom, az azért nem baj.
És ha ezt a jutalmat te osztod saját magadnak? Önmagunk megajándékozásának nincs nagy divatja. Sőt, valami szégyennel teli sűrű levegő veszi körül. Önző dolog. Első a gyerek. Ha neki majd lesz új cipője, új ágyneműje, új hajcsattja…
Pedig nem az a legnagyobb ajándék a gyereknek, ha a mamája kiegyensúlyozott? Vajon az a szégyen, ha kedvesek vagyunk önmagunkhoz, vagy inkább az, ha semmibe vesszük az erőfeszítéseinket?
“Sok-sok évvel ezelőtt, amikor pszichiáterként a hadseregnél dolgoztam, a katonai vezetést az érdekelte, hogy mi a sikeres emberek titka, és a hadsereg különféle ágazataiból mintegy tucatnyi ilyen embert gyűjtöttek össze tanulmányozás céljára.
Harmincas éveik végén vagy negyvenes éveik elején járó férfiak és nők voltak, mind kifejezetten sikeres emberek. Nemzedéktársaiknál jóval fényesebb előmenetelre tettek szert, mégis látható népszerűségnek örvendtek. Közülük a családosak boldog családi életet éltek, gyermekeik nagyszerűen szerepeltek az iskolában, minden szempontból sínen voltak. Úgy tűnt, ezeknek az embereknek minden sikerült.
Különböző szempontokból tanulmányoztuk őket, néha csoportosan, néha egyénileg. A vizsgálat részeként felkértük őket, írják le rangsorolva egy darab papírra – s e kérdést előzetesen egymással nem volt módjukban megvitatni – azt a három dolgot, ami életükben számukra a legfontosabb.
Két dolog különösen szembetűnő volt abban, ahogy a csoport e feladathoz viszonyult. Egyrészt rendkívül komolyan vették. Aki elsőként lett kész, jó negyven percet töltött a válaszadással, de néhányuknak egy óránál is több időre volt szüksége, noha tudták, hogy a csoport nagy része már elkészült. A másik érdekesség az volt, hogy míg a második és harmadik helyen megjelölt dolog elképesztően nagy szórást mutatott, első helyen mind a tizenketten pontosan ugyanazt írták: önmagam. Nem azt, hogy a szeretet. Nem azt, hogy Isten. Nem a családom. Hanem önmagam.”
Megjutalmaztam magam egy kis esti zenehallgatással.
