A tegnapi nap (amiről itt írtam) betetőzéseként a kislányom fektetéskor leesett az emeletes ágyról. Természetesen nincs rajta létra, természetesen nem szabad neki, természetesen ettől még felmászik, és természetesen ott voltam a szobában. Hála az égnek nem lett komoly baja. Pár napig nem mehet oviba, hogy kipihenje a szó szerinti megrázkódtatásokat. Még jó, hogy hétvége jön.
Ettől viszont ma délelőtt a káosz a tetőfokára hágott. Játékok a lakás minden négyzetméterén egyenletesen elhintve. Mosatlan tornyozódik a konyhában, pedig a férjem tegnap elmosogatott. Reggelire a lakásban fellelhető utolsó élelemforrások utóvéd alakulatait fogyasztottuk el. A káosz csak nő, csak nő, miközben azon küzdök, hogy az orvos utasításai szerint, igyekezzek valami nyugodt tevékenységgel lekötni a kislányom, több kevesebb sikerrel.
Mikor végre elmélyülten kirakóztak és én végignéztem a lakás romjain, felrémlett az újévi fogadalmam. 2014 a rend éve lesz. Au. Tudom, az újévi fogadalmaknak kötelességük megszegődni, de én ezt mégis annyira elhatároztam és annyi mindent tettem is érte. Miért nem látszik belőle semmi? Miért vagyok már megint ott, ahol a part szakad?
Január elején még a FlyLady programba is belekezdtem. 30 napon keresztül kötelességtudóan végeztem az utasításokat, angolul olvastam tonnaszámra a nő leveleit, legalábbis amennyire bírtam. Voltak is eredményei. Rengeteget tanultam tőle nem csak a házimunkáról, de a maximalizmusról, időbeosztásról, önértékelésről és a változtatásról. Sikerült felvennem néhány jó szokást és lekoptatnom néhány rosszat. Kialakítottam egy nagyjából működőképes napirendet a gyerekeknek. Önállóságra szoktattam a kislányom. Főzöcskéztem is időnként. Néha sikerült összerántanom a lakást, hogy utána néhány óra alatt ismét romba dőljön. Sok mindent elértem, az eredményeket mégsem tudtam megtartani. Sokat változtam, mégsem érzem, hogy sokkal előrébb tartanék, mint egy évvel ezelőtt.Talán a terhelés nőtt duplán, mint ahogy én haladtam… nem tudom. Olyan jó lenne látni, hogy nem csak egy helyben toporgok.
A tegnapi eseten elgondolkodva, amihez közvetetten hozzájárult a kaotikus lelkiállapotom is, remegő térdekkel, de mégis komoly elhatározásra szántam el magam.
Dobpergés!!!
Úgy döntöttem, a mai naptól fogva karácsonyig minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével, teszek valamit a káosz elhárítása érdekében és ezen eseményeket itt a blogon dokumentálni is fogom. Húúúúú. Merész!
Betegség esetén az orvosi igazolást csatolom. Igyekszem nem törni elérhetetlen babérokra. Inkább apró elhatározásokról lenne szó, amit mindig az adott napon részletezek. Így sem lesz egyszerű. Eddig kevés nagy elhatározásom volt, amit végig is csináltam.
De most itt vagytok TI motivációnak, láthatatlanul is. Ha esetleg belebukom, küldjetek, egy szál virágot a síromra!
A program előzményei:
Mi is ez a káoszkommandó? Kattints ide, ha többet szeretnél megtudni róla!
Inspiráló linkek, ha neked is káosz van az otthonodban:
