A kislányom 1 hónapos
Mennyire egyszerű, mennyire ésszerű és természetes. A baba sír, én kibontom a ruhámat és mellre helyezem. Remegve keresi a bimbót és cupp, a vákuum elkapja és megindul a meleg folyam, az édes nedű. Táplálék, védelem, gondoskodás, testközelség, gyengédség.
Minden benne van, amire a babának és a mamának szüksége lehet. És végre a mamának is örömforrás, már ő is élvezi eme meghitt perceket. A berepedezett, fájós bimbó a múlté. Nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot, de eljött és végre őszintén élvezem. Köszönetet mondok, amiért a Jóisten ezt ilyen jól kitalálta és nekem megadatott, hogy megtapasztaljam. Aki végig csak küszködik a szoptatással, lehet, hogy a második babánál is idejekorán feladja, de aki már egyszer átélte, hogy ez mennyire különlegesen meghitt, csiklandozóan kellemes és végtelenül egyszerű, az biztosan kitart a végsőkig másodszor, harmadszor, akárhányszor is. Mert tudja, hogy bőven megéri, ezerszer kárpótol a sors a kezdeti küzdelmek után.
