AZ ÉN ÁLLATKERTEM
Reggel, mikor felkelek, lajhár vagyok
Hiába, hogy a nap az ég közepén ragyog.
Szétfolyok, mint egy amőba, de osztódni nem tudok.
Bárcsak 12 karú istennő lennék,
De csak félkarú óriás vagyok,
Kezemben egy babával fel-alá sétálgatok.
Zsonglőr, varázsló, alkotmánybíró,
Karmester, edző, forgalomirányító,
Svájci óra és ugrálóvár a négyzeten,
Bár lehetnék cirkusz, mozi és étterem,
De igazán az segítene, ha maga lennék Disneyland!
Ettől aztán hétfejű sárkány lesz belőlem,
Ha kedves az élted, menekülj előlem!
Késő este, ha az óra 11-et ütött
Nyúzott molylepke vagyok, a szárnyam törött.
Elnyúlok az ágyon, mint egy döglött béka,
Mire elég ma már az erőm maradéka.
De a holnaptól már nem rettegek,
Főnixmadárként újra repülhetek.
Az oroszlán ereje, hangya szorgalma,
Gepárd gyorsasága, sas szeme,
Bagoly bölcsessége, az kellene.
De én csak egy mezei anyuka vagyok:
Hátul is van szemem és csupa fül vagyok,
De – oh fájdalom – csak 2 lábam, 2 kezem
Plusz 1 szám, ez mindenem.
Ennyi vagyok.
De türelmem már, mint óriás fa áll,
Ágai között fiókáimra menedék vár.
Árnyékában szunyókálhat hű társam az oroszlán.
Az én lelkem is megpihenhet e békés öreg fán.
Szívem várkastély és templomkert,
De már elfér benne ez az egész
Gyerekseregből készült állatkert:
Kukorékoló kiskakasok, nyávogó macskák, rikoltó kakaduk,
Ordító egerek, kismajmok, kismalacok.
Egy egész kergebirkanyáj, faltörő kosok,
Gonosz tigrisek és furakvó kakukk,
Cuki szurikáták, birkózó bocsok,
Kiselefántok, pávák,
Éhes farkasok, cápák,
Hörcsögök, csillogó halak,
Undok békák és csicsergő madarak…
Mikor szusszanásnyi időm van körültekintgetek,
Mint királynő birodalmán végignézhetek,
Túl gyorsan vége lesz, csak ettől félhetek.
Annak az úrnak, ki e Noé-bárkányi állatot
Reánk bízta, naponta hálát adok.
Nem tudom 4 gyerek mellé mért csak 2 kéz jutott,
De egy biztos, anyának lenni állati jó dolog.
