Mai téma:
Tartozások
“Senki nem tartozik neked semmivel. Ha ezt megérted és észben tartod, akkor könnyen és természetesen tudod értékelni azt, hogy valaki elkötelezett és hűséges hozzád.” 1
Igen, ott álltunk az oltár előtt, és igen fogadalmat tettünk, de nem szabad hagynunk, hogy az ott elhangzottak elvárássá és kötelességgé silányuljanak.
A gyerekeknek a legfontosabb a szerető, biztos háttér, a család. A családnak az alapja pedig a házasság és mégis ezzel törődünk a legkevesebbet.
Mi lenne, ha nem elvárnánk, hanem értékelnénk, amit a társunk értünk tesz? Mi lenne, ha most is úgy tekintenénk rá, mint amikor szerelembe estünk? Mi lenne, ha nem természetesnek, hanem ajándéknak vennénk, hogy ő van nekünk?
Mai mottó:
Senki nem tartozik neked semmivel. Ez egy szabad világegyetem.
Mai tett:
Igyekszem a férjemre úgy nézni mintha nem ismerném ezer éve. Azzal a régi reményteli kíváncsisággal figyelni, amivel a megismerkedésünk idején ittam a szavait, lestem a mozdulatait. Szemébe nézni, figyelmes lenni vele, akkor is, amikor nyüzsögnek körülöttünk a gyerekek. Nem arra gondolni, hogy ő az apjuk és köteles segíteni nekem. Inkább hálásnak lenni, amiért olyan sokat tesz értünk.
Küldetés egy hétre:
Nem az elvárásaimmal foglalkozom csak értékelem, hogy részei és tanúi vagyunk egymás életének.
Elég jó küldetés:
Minden nap hálát adok a házasságomért.
Korábbi tanulságok:
Nem is olyan könnyű ez a feladat. De talán sikerült visszavennem a házisárkány tempóból. A férjemet kéne megkérdezni. Mindenesetre azóta nem igen veszekedtünk.
Hogyan tovább?
Folytatom. Csak jót hozhat. 🙂
Lábjegyzet:
1. A fenti idézet Darnel Christian: Misztikum nélkül c. könyvéből való
