Lábjegyzet: Remélem a mai projektet anélkül is sikerül abszolválni, hogy a lakás a fejére állna és késő estig tartana eltakarítani a romokat. – Nos, ez nem jött be. – a szerk.
Vizkőtelenítettem a csepegtető tálcát. Vízkő oldóban áztattam, súroltam. Szinte szebb, mint új korában. Részleteket lásd a Történet címszónál.
Figyelem mennyi idő alatt vizkövesedik újra a csepegtető tálca. Rendszeresen letakarítom, pl havonta egyszer.
Elég jó küldetés:
Ha már látványosan vízköves letisztítom.
Történet:
Először is kiszabadítottam a csepegtető tálcánkat a szekrényből, nem volt könnyű feladat, ugyanis ő egy beépített fajta. Nagyon szeretem, hogy nem szem előtt száradnak az edények. Viszont így maga a tálca sincs annyira szem előtt, így könnyen kerül kritikán aluli állapotba, mint most is. A vízkő még hagyján, de aztán elkezd barnulni, feketedni, vastagodni… nem is mondom tovább.
Szóval nekiestem kétféle vízkőoldóval is, egy habosodóval és egy folyékony fajtával (az ecetem tegnap elfogyott). A habos gyengébb, de legalább nem folyik le rögtön. Mert ugye a csepegtető tálca nem is igazán egy tálca, hanem inkább csepegtető rács. A vastagon rácementálódott vízkövet több menetben rohamoztam hol ezzel, hol azzal, hol dörzsszivaccsal, hol fogkefével, még fém dörzsivel is bepróbálkoztam. Locsoltam vízkőoldóval, vártam, hogy hasson (akár fél órát, órát is), sikáltam, locsoltam, vártam, sikáltam. Kábé ez ment egész délután. Közben uzsonnáztunk, elmentünk sétálni… és közben hatott a szer. Végül tényleg szinte az utolsó vízkövecskét is sikerült eltüntetni. Még egy gyors áttörlés domesztossal és most csillog villog. Bevettük a vízkővárat!
