Káoszkommandó: 27. nap – szerda / Magyarázat

Egy gyerek utánzás és ismétlés révén tanul, ezért, ha valamit szeretnél nála elérni, ha mondjuk egy szabályt szeretnél neki megfélemlítés nélkül megtanítani, akkor ezerszer el kell  mondanod, magyaráznod, az adott dolgot, mintha verset tanulnátok. Ezerszer meg kell mutatni a helyes, vagy elvárt viselkedést. Nem, Pistike, nem szaladunk ki az úttestre. És az ezer nem túlzás, körülbelül ez a reális szám, ahhoz, hogy egy ilyen dologban belső gát alakuljon ki. Talán, ahogy nőnek ez a szám csökken, de nem vennék rá mérget. És nem azért, mert ilyen nehéz a felfogásuk, hanem, mert az egy dolog, hogy megértik, amit mondunk és megint más, hogy együtt is működnek vele, vagy hogy önállóan is a helyes irányba indulnak. Mindent folyton elmagyarázni (persze egyszerűen, az ő szintjükön) , ehhez rengeteg türelem kell, mondhatnám, kötél idegekre van szükség. De a kitartás meghozza gyümölcsét.
Régebben jóval több magyarázatot fűztem az életünkhöz, de amióta ketten vannak, ehhez egyre kevesebb türelmem van. Így viszont a konfliktus több. Szeretnék visszatérni a régi jól bevált módszerhez, ami fárasztó ugyan, de működik.
A lényeg, hogy nem meggyőzni akarom őket, nem rábeszélni, hogy legyenek rendes gyerekek, a magyarázat nem helyettesíti az elkerülhetetlen fegyelmezést, hanem kiegészíti azt. Egyszerűen csak kommentálom a dolgokat, hogy a gyerek tudja mi miért történik.

Mottó:
Az egyetlen dolog, amiért a gyerek képes bármit és mindent bevetni – nem, nem a csokoládé – a figyelem.

Mai tett:
Minden kérdéses dolgot röviden, egyszerűen elmagyaráztam a gyerekeknek, különös tekintettel a konfliktus helyzetekre és az elvárt, illetve nemkívánatos viselkedésre. Mit, miért szabad, nem szabad. Mindezt úgy hogy lehajoltam hozzájuk, vagy ölbe vettem őket, a szemükbe néztem, hogy ne csak a fejük felett prédikáljak. Lehetőségük volt kérdezni és véleményt formálni is.

Kihívás egy hétre:
Rendületlen türelemmel végzem a tanítást, magyarázást egész nap.

Elég jó küldetés:
A konfliktus helyzeteket közösen megbeszéljük.

Attól hogy én nyugodt maradtam és plusz figyelmet kaptak a magyarázatok révén, máris sokkal együttműködőbbek voltak. Azért volt a napnak egy pontja, amikor elfogyott a türelmem. Próbálja meg valaki egy gyereknek elmagyarázni, hogy a délutáni csendes pihenő jó lesz neki! Nem reménytelen, csak…

Fú, estére jól elfáradtam. Komoly agytorna az olyan magvas kérdésekre hitelesen válaszolni, mint ‘A testvérem miért nem lehet a férjem?’ és társai.

2. nap – csütörtök:

Nehéz szétválasztani, hogy ne meggyőzni akarjuk a gyereket, csak információt adjunk, mégis kiderítsük, hogy értette-e.

És persze, ha mama zaklatott azonnal visszatükröződik a gyereken.

Estére már elfogy a türelmem.

Este elszakadt a cérnám.

Konzekvencia, ha fáradt vagyok nincs türelmem neki semmit elmagyarázni. Pedig, ha idegesen mondom el mi van, abból kioktatás lesz és nem éri el a kívánt hatást.

Ha van türelmem megbeszélni az sokat segít, ha valamit előre megbeszélünk az szinte csodát tesz velük. Rém fárasztó.

Inkább ne is beszéljünk róla, katasztrófa. Türelem nulla. A gyerekek örgögfiókák. Amit mondok, annak semmi foganatja.
7. nap – kedd:
Mintha kezdene bennük kicsírázni az elvetett mag.

Igen, határozottan. Azt kell mondjam, hogy a befektetés hosszú távon nagyon megéri. A lányom már a tesónak magyarázza az élet dolgait. Dupla haszon.