Press "Enter" to skip to content

Káoszkommandó: 24. nap – vasárnap / Egyetemes realitások

Egy Kismama 0
Ne küzdj az egyetemes realitásokkal

“Vannak szubjektív realitások. Szubjektív realitás például az, hogy egy nagyot aludtam délután, és amikor felébredek, szinte úgy érzem magam, mintha reggel lenne. Nyilvánvalóan nincs reggel, de az én megélésem szubjektív, és közben reális is, mert tényleg így érzem magam. Persze attól még tudom, hogy este van – ezt objektív realitásnak nevezhetjük. Azért nem egyetemes realitásnak, mert a földön velünk szemben ekkor éppen reggel van. Tehát nem mondhatja mindenki azt a realitáshoz tartva magát, hogy este van. De mi az egyetemes realitás? Az, hogy az emberi élethez a nappalok és az éjszakák, a reggelek és az esték váltakozása kétségkívül és kikezdhetetlenül hozzátartozik. Az emberi életnek része valamiféle hullámzás, valamiféle ciklikusság. Legföljebb van, ahol hosszabbak a nappalok, hosszabbak az éjszakák, ebben adódnak különbségek. De azt, hogy a nappalok és az éjszakák váltakoznak az emberi élet szempontjából, egyetemes realitásnak nevezem.”

Feri atya fenti megállapításai rám a megvilágosodás erejével hatottak. Elgondolkodtam, hogy az én életemben milyen egyetemes realitások működnek.
És vajon melyik az amivel felesleges küzdelmet folytatok?
Például az, hogy a gyerekek nyűgösek, ha nem alszanak és nem esznek eleget? Hogy reggel felkel a nap? Hogy az anyuka is ember és ugyanúgy szüksége van pihenésre, alvásra, táplálékra? Hogy aludni éjszaka szoktunk? Hogy minden gyerek megbetegszik időnként? Hogy a gyerekek függnek a szüleiktől, hogy nem kis felnőttek, hogy a gyerekeimnek én vagyok az anyja?
 
 
A lényeg, hogyha ezekket az egyetemes realitásokat nem tudjuk elfogadni, ha harcolunk ellenük, nem nyerhetünk, de ami rosszabb, hogy rengeteg energiát feleslegesen elhasználunk.
A következő hét annak jegyében fog telni, hogy igyekszem az egyetemes realitásokkal együttműködni, elfogadni azt, amivel nincs értelme dacolni.
Például azt, hogy az emberi szervezetnek szüksége van pihenésre, alvás nélkül nem működik rendesen, még az enyém sem.
Ti szoktatok lázadni valamilyen egyetemes realitás ellen?
A fenti idézet Pál Ferenc A szorongástól az önbecsülésig című könyvből való.

További gondolatébresztő előadásokat a www.palferi.hu-n találtok, önbecsülésről, párkapcsolatokról, sok mindenről.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük