Nagy erejű égi lények. Hasonlítunk egymásra. Belőlük hiányzik, ami bennünk olyan nagyon földi, maradi, fizikai. Talán néha vágynak megízlelni ezt a földi létet. Ahogy mi vágyakozunk utánuk az égbe.
És van, hogy megfogjuk egymás kezét. Mi emberek és angyalok. Gyűjsük és őrizzük szívünkben ezeket a pillanatokat. Mert ilyenkor valami isteni dolog történik. Amikor összeér a két világ és nincs is igazán köztünk semmi különbség. Mindannyian csak teremtmények vagyunk.
Mindannyian Őt szolgáljuk. Tulajdonságaink, képességeink és hibáink szerint.
Mi innen és ők odaátról. Egyszer majd mind együtt fogunk ünnepelni. Úgy igazán. És örökké.
